Már több, mint egy hete sarkvidéki hideg uralkodott Törpföldön. Olyan nagyon hideg volt, hogy még a sebes folyású Törpatak is teljesen befagyott.
– Az idén végre megtörpölhetjük! – lelkendezett Törperős.
A megtörpülés ezúttal a nagy korcsolyaverseny megrendezését jelentette a befagyott Törpatakon, amire tényleg csak ritkán, igen-igen kemény teleken kerülhetett sor. Ügyifogyi elhúzta a száját. Nem korcsolyázott túl jól, és mindig az utolsók között végzett. Visszavonult a műhelyébe, és törni kezdte a fejét.
– Mi lenne, ha új korikat törpölnék magamnak? – morfondírozott.
Sajnos már amúgy is remek korcsolyája volt, éle akár a beretva. Mi a csudát változtathatna még rajta? Hosszasan tanulmányozta a problémát, majd elhatározásra jutott…
Elérkezett a verseny napja, s a törpök valamennyien ott szorongtak a rajtvonalon, jó messze Aprajafalvától. Csak Törpilla és Okoska hiányzott. A szépséges törplány nyújtja majd át a trófeát a győztesnek, Okoska pedig a célbíró szerepét töltötte be. Törpapa adta meg a jelet az indulásra.
És elrajtolt a mezőny. Fej-fej mellett haladtak, a nagy lökdösődésben valamennyien elsőnek akarták elérni a kanyart. Mindenki nagy meglepődésére azonban Ügyifogyi egyszer csak kivált a többiek közül, és szinte állva hagyta a mezőnyt. Úgy siklott előre, akár egy rakéta! Minden egyes lökéssel méterekkel növelte előnyét.
– Törpisztikus ez a szer, amivel bekentem a korim élét! – gondolta. – Annyival jobban csúszik tőle, hogy hogy fatörpnél hagytam a többieket!
Amikor Ügyifogyi befordult a célegyenesbe, akkor volt az előnye, hogy már nem is látta a többieket. Elhatározta, hogy bevárja őket, s kétszeresen is kiélvezi az elsöprő győzelmet. Lazán karba font kézzel fürkészte a pályát…
Nem is vette észre, hogy korcsolyája milliméterről milliméterre mélyed bele a jégbe. A szer, amivel a korcsolyát bekente, megolvasztotta a jeget! Addig süllyedt, amíg az teljesen el nem párolgott.
– Na, megjöttek végre! – mondta fölényesen, mikor megjelentek első vetélytársai.
Hagyta, hogy közelebb kerüljenek hozzá, sőt még unottan szét is tárta a karját, csakhogy bosszantsa őket. – Na, most már elindulok – gondolta, de hiába igyekezett, nem bírta megemelni a lábát. A jég ráfagyott a korcsolyájára! Húzta, vonta, rángatta, hogy kiszabadítsa, de nem volt mit tenni. Ezalatt a többiek csaknem beérték. Dühében kihúzta a lábát a cipőből, és futva tette meg a hátralévő utat a célig.
– Á, nem, ez így nem törpös! – kiáltotta Okoska. Ez korcsolyaverseny, nem síkfutás!
Így történt, hogy Ügyifogyi zseniális találmánya ellenére végül mégiscsak utolsó lett a Törpatakon megrendezett nagyszabású korcsolyaversenyen.